Az igazgyöngyök eredete

Közkedvelt ékszereink egyike az igazgyöngy. Nagyot téved, aki azt gondolja, hogy Európából ered. A legértékesebb ékszerekkel és drágakövekkel együtt az ókori keletről származik.
India és Kína lakossága, valamint a perzsák már ősidők óta tudnak létezéséről, és többre becsülik, mint az aranyat, vagy a drágaköveket. A legrégibb gyöngy, amit az emberiség ismer Krisztus előtt 520 körül élt perzsa hercegnő ékszerét díszítette, melyet ma a Louvre-ban őriznek.
Arról a tényről nincs pontos információnk, hogy az ókor népei a gyöngyök kialakulásának titkát keresték volna, viszont maradt ránk néhány kedves meséjük, melyek a gyöngyök születésével mesélik el számunkra. Az indusok elmondásai alapján, minden esztendőben egyszer, Nisan hó 16. napján, amikor halvány rózsásan kezd derengeni a hajnal, a tenger felszínére emelkednek a gyöngykagylók százezrei, hogy kitárva héjukat, felfogjanak egy-egy csepp harmatot. Néhány pillanattal később egyszerre zárja teknőjét a rengeteg kagyló, majd ugyanígy egyszerre tűnik el vissza a mélybe. Az általuk befogott ragyogó fényű harmatcseppeket szelíd fényű gyöngyökké alakítják át. Vajon mit tud felmutatni a tudomány eme bájos mesével szemben?

Az igazgyöngy, mint legrégibb ékszer

Az igazgyöngy a legszebb és legrégibb ékszerfajta, amellyel az ember ősidők óta ékesíti magát. Ezen ékszerek alapanyagául a Távol-Kelet édesvizeiben megtermelt igazgyöngyök szolgálnak. Az ékszer összeállítása nagy óvatosságot, odafigyelést és aprólékos kézimunkát követel meg. A nyakláncok egysoros, kétsoros, valamint háromsoros formáit állítják elő gyakrabban. A fülbevaló általában csepp, vagy gömb alakban találhatóak meg, lógós és nem lógós formában, változatos színekben. A karkötők általában egy- és kétsoros, valamint több soros formában készülnek, melyekhez gömbölyű és lencse alakú gyöngyöket használnak fel.
Ezeket az ékszereket királynők, színésznők, menyasszonyok, vagy akár nagymamák is épp úgy viselhetik, mivel nem hivalkodóak és mindenkin jól mutatnak. Ezek az ékszerek hordhatóak hétköznapokon, vagy akár bármilyen különleges eseményen.
Rengeteg írásban megtalálható egy közismert történelmi anekdota, mely Kleopátra királynő gyöngyét és annak történetét mutatja be. A leírás szerint a királynő Antonius tiszteletére rendezett lakomáján a hatalmas értékű gyöngyét ecetbe dobta bele, s mielőtt megakadályozhatták volna, a feloldott gyöngyöt megitta. Azonban ez nem történhetett meg, mivel olyan híg ecetben, melyet veszély nélkül meg lehet inni, a gyöngy csak nagyon lassan oldódik fel.
A gyöngyök növekedése szintén nagyon lassú. Azonban az oszlopos-, valamint a konhinrétegeknek gyorsabban kell növekedniük. Ha a gyöngyházat kiválasztó hámsejtek mind egyenlően működnek és a gyöngyöt növekedésében egy irányból sem gátolja semmi, úgy a fejlődés során keletkezett gyöngy gömbölyű lesz. Azonban a gyöngyök között nem túl gyakoriak a kifogástalan gömbalakkal rendelkezők, nagyobb részük többé-kevésbé torzult: lapos, csepp-, körte- vagy egyéb, különös, bizarr alak. A különös alakú, erősen torzult gyöngyöket "barokk gyöngyök"-nek nevezik. Ha a gyöngy növekedés közben kiszabadul a köpeny húsából és a héjhoz tapad, keletkezik a "benőtt gyöngy". Azonban a héjon keletkezett fél- vagy háromnegyed-gömbalakú, esetleg alaktalan kinövéseket "álgyöngyök"-nek nevezzük. Minden gyöngy rendelkezik maggal. A mag általában homokszemecske, de néha élősködő vagy ennek petéje. A mag nem mindig pontosan a gyöngy közepén helyezkedik el.

A folyami gyöngyök

A folyami gyöngykagylónak a gyöngye kissé fakószürkés színű és csak ritkán éri el a tengeri gyöngykagylók I. osztályú gyöngyeinek szépségét. A folyami gyöngykagylók a tiszta vizű, gyors folyású patakokat, folyókat kedvelik, ezért héjuk vastagabb, erősebb, mint a tengeri kagylóké általában.
A folyami gyöngykagylók közül körülbelül minden századik kagylóban akad gyöngy és a talált száz gyöngy közül csak egy mondható első osztályúnak. Ez a tény magyarázatot ad arra, hogy miért van napjainkban már kimerülő félben a legtöbb folyami gyöngykagylótelep. A leggazdagabb telepek Észak-Amerikában találhatóak. Európában leginkább Bajorország és Felső-Ausztria mészkővidékeinek tiszta folyó-, illetve patakvizeiből kerül elő gyöngykagyló. Régebben erősen folyt a gyöngykagylók halászata. 1814-57 között a Bajorerdő vidékén 160 ezer gyöngyöt találtak, közülük azonban igazán kifogástalanul szépnek csak 200 volt mondható. A gyöngyök szépsége napjainkig erősen lecsökkent. Anglia, Skócia, Oroszország egyes folyóvizeiben szintén találhatunk folyami gyöngykagylót, valamint a terjedelmesebb telepeket a múltban halászták is.
A Mississippi vízrendszere Észak-Amerikában a leggazdagabb gyöngyvidék, ahonnan évente átlagosan fél millió dollár értékű gyöngyöt halásznak ki. Mississippiből halászott gyöngyök közül különösen szépek a Wisconsin állam területén található gyöngyök, amelyek a halványszürkés szín mellett zöldes, acélkék, bíbor, rózsaszín, vöröses, vörösesbarna és tombak barna színekben fordulnak elő. Innen származik a legszebb ismert folyami gyöngy is, amely a 93 grain súlyt elérte. A Tiffany világcégtől a gyöngy Eugénia francia császárnő kincsei közé került. A Mississippi-vidékre jellemzőek az összenőtt kisebb gyöngyszemek alkotta szőlőfürtszerű halmazok.
Ősidők óta zajlik Kína Ho-Pu tartományának folyami gyöngykagylóhalászata. A Kínában hazai termésű édesvízi gyöngyök adják a forgalomban lévő gyöngyök túlnyomó részét. A folyók partjai kagylókban gazdagok. A fiatal kagylókat kifogják, a héjuk és a köpenyük közé egy vékony bambuszpálcika segítségével gyöngyházból faragott vagy ónból öntött félgömböket és apró, lapos Buddha-szobrokat dugdosnak be több sorban egymás mögé. Az így kezelt állatokat visszateszik a vízbe. Egy-három évig hagyják életben általában a kezelt kagylókat, ennek az időnek az elteltével kihalásszák őket, a héjukról a keletkezett, félgömb-, vagy Buddha-alakú gyöngyházréteget óvatosan lefűrészelik. Belsejükből az ónmagot eltávolítják és az üreget viasszal töltik ki, majd gyöngyházlapocskával fedik le s így hozzák forgalomba. Hatalmas mértékben kerülnek forgalomba Kínában ezek a gyöngyök és amulettek, biztos megélhetést biztosítva ezen iparág űzőinek A kínai évkönyvek adatai szerint már a XI. század óta űzik Kínában az álgyöngyöknek ezt a mesterséges előidézését. A napjainkban hatalmas sikerrel végzett japán gyöngytenyésztés ősének mondhatjuk ezt a sok évszázados múltra visszatekintő ipart.

Gyöngyök a történelemben

Az emberiség történetének egyik legkülönlegesebb ékszere a gyöngy, és már évezredek óta a csodálat tárgya. Beragyogja a viselőjének arcát. Az a nő, amelyik gyönggyel díszített ékszereket visel - mint gyöngy a kagylóban rejtőzködve - egyszerre titokzatosságot, kiismerhetetlenséget, nemes egyszerűséget, fenséges eleganciát, valamint időt álló szépséget sugároz magából.
A gyöngyök ritkaságuknak köszönhetően egy ideig csak az uralkodók kiváltságaként voltak jelen, napjainkra viszont a tenyésztésnek köszönhetően minden igényes és jólöltözött hölgy ékszereinek alapköveként van jelen.
Történelme során a gyöngyöket rengeteg legenda vette körül. A polinézek elgondolásai szerint Oro, a béke és termékenység istene szerelme jeléül egy fekete gyöngyöt ajándékozott a szépséges Bora Bora istennőnek. Kínában azonban a fekete gyöngynek, mint a bölcsesség jelképét a fogai között egy hatalmas sárkány őrizte, ezért aki a gyöngyöt meg akarta kaparintani, annak először a sárkányt kellett legyőznie.
Az angyalok könnycseppjeinek tartották a gyöngyöket a Persza-öböl térségében. Hitük tanai szerint az eső, mely az angyalok szemeiből ered, belehull a tengerbe, majd ott egy kagylóba záródik és megszilárdul. A forró, száraz éghajlattal rendelkező területen a gyöngyök halászata a megélhetést biztosította több, mint hét évezreden keresztül az ott lakók számára.
De mi az, amit valójában tudnunk kell erről a csodálatos képződményről?
A gyöngy az egyetlen olyan drágakő, amely szerves alapú. Osztrigák közé tartozó tengeri kagyló fajokban, néhány édesvízi kagylóban, valamint ritkán a csigákban keletkezik. Azon idegen testekkel szemben kimutatott reakciók termékeként alakul ki, amelyek behatolnak a kagylóhéj és a köpeny közötti részbe. A kagylók a védekezésük módjaként kagylóhéjat hoznak létre az idegen test körül, ennek a körülzárásnak az eredménye lett a gyöngy. Elméletileg minden olyan puhatestű képes gyöngyöt képezni, mely meszes héjat visel, azonban a valóságban csak minden százezredik kagyló tartalmaz gyöngyöt. Éppen ez a tény, hogy ritkaság számba megy, melyet a keresettsége csak még tovább növel, az ok ami miatt elkezdték mesterséges előállítását, amellyel már évezredek óta próbálkoztak a tudósok, ezek közül elsősorban Japánban végezték a legtöbb kutatást. A mesterségesen tenyésztett gyöngyöknek rengeteg fajtája kialakult a tenyésztés helyszíne és a tenyésztéshez felhasznált kagyló fajtája szerint.
A világon a tenyésztett gyöngyök közül a legismertebbnek és legdrágábbnak tartott az Akoya gyöngyök, amelyeket Japán partjainál gyöngykagylókban tenyésztenek ki. Ezen kívül tenyésztik még Kínában és Koreában is egyaránt. Az Akoya gyöngyök híresek gyönyörű gyöngyházfényükről és csodálatos színükről. Méretük csak nagyon kis számban haladja meg a kilenc mm-es nagyságot.
A Dél-tengeri fehér gyöngyöket, amelyek Ausztráliából és Indonéziából származnak, fél-trópusi kagylókban tenyésztik, méretük szerint a 10-20 mm nagyságú gyöngyök közé tartoznak. Ezek a gyöngyök méretüknek és tisztaságuknak köszönhetően nagyon drágák.
Tahitiről és Francia-Polinéziából származnak a Dél-tengeri fekete gyöngyök. Színüket tekintve rendkívül változatosak. Megtalálható közöttük a feketétől a barnáig, a szürkétől az ezüstös kékig. Néhány darab előfordulhat piros, zöld vagy kék csillogással is. Nagy méretüknek és színüknek köszönhetően drága gyöngyöknek számítanak.
Általában az édes vizekben élő kagylókban tenyésztett gyöngyök hosszúkásak, a fényük tejszerű, emiatt olcsóbbak a sósvízi tenyésztésű gyöngyöknél. Leginkább Japánban, Kínában és az USA-ban foglalkoznak a tenyésztésükkel.
Japánban, Indonéziában és Ausztráliában tenyésztik a Mabe gyöngyöket, melyek félgömb alakúak. Alakjuk azért ilyen, mert nem a kagyló testében alakulnak ki, hanem a kagyló belső héjához tapadva fejlődnek. Leggyakrabban ékszerekbe foglalják bele, mivel így a lapos hátuk nem látható.
A gyöngyök értékét több szempont határozza meg, mint a méret, a forma, a felület minősége, és a színe. Ezek közül a legfontosabb szempontnak tartják a gyöngyök felületének fényét, legfontosabb mércéjének számít a gyöngyök értékénél a luster.
Néhány gyöngy valóságos kultusszal, vagy épp egy kalandos történettel rendelkezik. A napóleoni időkből származik a La Regente, amely a világ legdrágább igazgyöngyének számít, mivel 3,26 millió svájci frankot ér. Ez a páratlan ékszer, a hatalmas, tojás alakú igazgyöngyök közé tartozik, amit eredetileg Napóleon ajándékozott a második feleségének, Mária Lujzának. A leghíresebbnek számító egyik fekete gyöngy az Azra nevet viseli, mely az orosz koronaékszerek egyik nyakláncának középső darabját képezte.
A koronával rendelkező hölgyek, valamint a hírességek mindig is nagy mértékben kedvelték a gyöngyöket. I. Erzsébet angol királynő például a portrék bemutatásai szerint, melyek róla készültek, szenvedélyes gyöngykedvelő volt, de a ma is uralkodó névrokona, II. Erzsébet sem mutatkozik egy-egy gyönyörű gyöngysor nélkül. Végül meg kell még említenünk a sor folytatásaként Diana hercegnőt vagy épp a rivaldafényben tündöklő Hollywood-i színésznőket.

Ritkaságnak számító darabok

A fekete gyöngyök egykor csak az uralkodók kiváltságaként az általuk viselt ékszereken díszelegtek. A fekete gyöngyök közül az egyik leghíresebb, az Azra az orosz koronaékszerek egyik nyakláncának középső darabja. Elmondható, hogy napjainkban is igen ritka és értékesnek számít, de a műértő és igényes vevők egyike megvásárolhatja. Ahogyan régebben, úgy most a jelen korban is a legritkábban előforduló kerek formájú és kiváló minőséggel bíró gyöngyöket kutatják. Azonban a többi különböző formának is megvan a maga szépsége, mint például az ötvösök keze alatt akár egy körteformájú, vagy akár egy barokk-gyöngy is csodálatos ékszerré válhat.