Volt olyan időszak a történelemben, amikor a gyöngy volt a legnépszerűbbnek számító drágakő, amíg a „a lányok legjobb barátja”gyémánt nem lett. Ezután a gyöngy úgymond a hátsó ülésre került, és azonosult azzal a régimódi képpel, hogy a „nagymama kedvenc drágaköve” lett. Napjainkban már nem ez a helyzet, az amerikai First Lady, Michelle Obama miután egy gyöngysort viselt férje eskütételi ceremóniáján, azután a hírességek sorra követték példáját, mindenféle színűben és méretben megtalálható gyöngyöket kezdtek viselni, és ezzel a tettel a trend nagyköveteivé válva újraébresztették a divat világában.
Arnon Attias elmondása szerint „Mint harmadik generációs gyöngyforgalmazóknak, széles a látókörünk”, de hozzá tette, hogy „Vannak olyan idők, amikor a gyöngyöket úgy adjuk el, mint klasszikus árukat, és vannak olyan időszakok, amikor a divat nélkülözhetetlen kellékeiként kínáljuk. A gyöngy semlegessége viselhetővé teszi bármilyen ruhadarabhoz, és nagyon hasznos darabja minden asszony ékszerkollekciójának. Gyöngyöt bármilyen felszereléssel lehet viselni a nap bármelyik szakában. A gyöngy meg a gyémánt összevegyítése biztos siker – a luxus és a nőiesség nyerő kombinációja.”
Menachem Piekarski a Citra Jewelry cég munkatársa, akiről tudjuk, hogy egy veterán izraeli gyöngyimportőr, azt a nézetet vallja, hogy: „A gyöngyeladás növekedését tapasztaljuk. A gyöngyök kapható nagy választéka szabadabb kezet ad a tervezőknek.”
Attias véleménye szerint az arany meg a gyémánt árának az emelkedése pozitív hatással volt a gyöngy értékesítésére.
Attias elmondta azt, hogy: „A gyöngyökből az ékszerek „lánca” lett, számos esetben az aranylánc helyére lépve. A gyöngynek egyrészt hatásos, presztízsnövelő megjelenése van, másrészt egy kevésbé költséges alternatívát kínál.”
A Citra cég Izraelbe már csaknem harminc éve importál gyöngyöket. A vállalat munkájának kezdeti időszakában a főként Japánból hoztak be gyöngyöket, viszont napjainkban már több országból is importálják eme drágaságokat. Piekarski elmondásai szerint: „Kevéssé ismerik Izraelben a különbséget a különféle gyöngytípusok között, külföldön ez erősen kifejlődött.” Továbbá hozzá tette, hogy: „Öt évvel ezelőtt nyitottunk egy boltot, ahol felfűzetlen gyöngyöt árulunk, meg gyöngy, gyémánt és arany ékszereket, amelyeket Izraelben tervezünk és készítünk. Izraelben népszerű a gyöngy, különösen a vallásosak, főleg a haszidok körében, ahol a gyöngysor hagyományos menyasszonyi ajándék. Minthogy a gyöngy és a gyöngy ékszer népszerűsége világszerte nő, az arany ára pedig emelkedik, arra számítunk, hogy a gyöngy piaci részesedése is növekszik majd.”
Számos éven át uralták a piacot a japán Akoya gyöngyök, azonban ez csak azóta tart, amióta a húszas évek elején a japánok lettek úgymond a gyöngytenyésztés úttörői. A gyöngypiacon az elmúlt tizenöt év folyamán forradalmi változtatásokat hajtottak végre: Japán szorítása megengedett, és mindenféle színben elkezdték a gyöngytenyésztést más országok is. Bevezették a piacra az 1960-as években a fehér déltengeri gyöngyöket, melyeket a Francia Polinéziában tenyésztettek, és az Akoya gyöngyök mellett ezeket értékesítették.
Eleinte úgy vélték, hogy a fekete gyöngyök nem számítanak természetesnek, mivel azok „színjavításon” mentek keresztül. A hetvenes évek elején azonban ezt a téves feltételezést megcáfolta az Amerikai Drágakő-tudományi Intézet [GIA], és ez a kereskedelmet nagy mértékben fellendítette.
Később az 1990-es években újabb jelentős változtatásokon esett át a gyöngypiac, amikor is egy osztriga betegség a japánokat arra a lépésre vezette, hogy a termésük kétharmadát megsemmisítsék. Ebben az időszakban azonban a déltengeri valamint a fekete francia polinéziai gyöngyöket nagyobb mennyiségben kijutatták a piacokra, csökkentek a gyöngyfarmok költségei, valamint javult a kínai édesvízi gyöngyök minősége is.
A kínai gyöngyfarmerek az 1990-es évek közepére sikeresen elkezdték előállítani a kerek, Akoya-szerű tenyésztett gyöngyöket, bár addig csak kisméretű, szabálytalan alakú gyöngyöket voltak képesek termelni. Napjainkban legáltalánosabbak a piacokon az édesvízi tenyésztett gyöngyök.
Abban az évben, amikor elözönlötték a piacot a kínai gyöngyök, az árak zuhanásnak indultak főleg a Tahiti körzetében termesztett, gyengébb minőségű fekete gyöngyök körében. A gyöngyfarmerek elkezdtek tenyészteni rózsaszínű, zöld és bíborszínű árnyalatbú gyöngyöket az 1990-es évek végére. Hamarosan világszerte elterjedtek az ékszertervezésben ezek az árnyalatokat, mivel a divatszakma felölelte őket.
A Hongkongi Nemzetközi Ékszerbemutatón, amelyet márciusban rendeztek arra mutatott rá, hogy a piacot még mindig a fehér gyöngyök uralják. A rendezvényen résztvevők arra jutottak, hogy az idén a gyöngyök jobb árakat értek el, mint ezelőtt a korábbi években: a déltengeri gyöngyökön darabonként megközelítőleg 100$ körüli áron adtak túl, míg megközelítőleg 50$/darab körül volt a Tahiti gyöngyök ára. Megközelítőleg 200-300$ körül mozgott a 6,5-7 mm-es gyöngyök ára soronként, és ez a tény a kiskereskedelmi piacokon megkétszereződést, sőt esetleg megháromszorozódást jelentett az árak terén.